Sándor-Sipos Viktória egyik nap még a budapesti Pici Piactól búcsúzott, másik nap meg már azt tervezgette, hogy új lakhelyén, Székesfehérváron szeretne vásárt csinálni. Ismerd meg Vikit és az ő inspiráló Pici Piac történetét!

 

Mi az első Pici Piacos látogatói élményed?

Hogy ez volt-e az első, nem tudom, de a legerősebb emlékem, ahogy anyukámmal járom végig a Larus-ban a standokat. Mivel azelőtt a saját gardróbomba, környezetembe is hazai tervezők termékeit igyekeztem választani, így kismamaként is ezt az utat folytattam, és úgy vásárolgattunk anyukámmal, mint anno tinédzserként – csak most már az unokájának (is). A végtelen kedvesség, a csodálatos babacuccok és magának az anyaságnak az izgatottsága járta át a napunkat. Emlékszem, hogy ültünk utána kint a padon, az anyaságról beszélgetve és közben gyönyörködtünk a zsákmányainkban – ez nagyon meghatározó pillanata volt a várandósságomnak. 

A bemutatkozásodban az olvasható, hogy pár hónappal azután, hogy összeszorult szívvel búcsúztál a fővárosi Pici Piactól, már a székesfehérvári Pici Piac megnyitóján álltál. Mi történt a két esemény között, ami egyiktől a másikig vezetett?

Nem tudom, épp csak egyet aludtam közte. ☺ Az ötlet után, hogy szeretnék Fehérváron is egy piacot, egy hatalmas levegővétel kellett, hogy meg is merjem vele keresni Esztert, akivel – mint ekkor kiderült – egy rugóra járt az agyunk. Lassan, de biztosan elkezdtünk együtt gondolkodni ezen a „nembudapesti” vásáron: ő a kereteken, én a helyi megvalósításon. Egy bejáratott rendszert átvenni egyrészt könnyebbség, másrészt hatalmas felelősség, tudtam, hogy magasan van a léc, és magamnak még magasabbra tettem. A Pici Piac alapjait Eszter csodálatosan fektette le, és minden segítséget megadott, én pedig mivel szülés előtt sok éven át dolgoztam nagy intézmények rendezvényszervezőjeként, így ez a része nem jelentett nagy kihívást. Az viszont, hogy mindezt egy kisgyerek mellől, mamiaggyal kell csinálnom, nos az nem volt egyszerű feladat! Az első hivatalos levelem fölött vagy fél órát ültem, mire sikerült felnőtt szóhasználattal megfogalmaznom… A legnehezebb rész mégis a helyszín kiválasztása volt, de onnantól, hogy ez sínre került, felgyorsultak az események, és gyakorlatilag másfél hónap alatt hoztuk tető alá az első Pici Piac Székesfehérvárt.

Hogyan emlékszel vissza erre az első saját szervezésű vásárra?

Minden képzeletemet felülmúlta! A mai napig a kedvenc momentumom, amikor a kiállítók megérkeznek hajnalban: sose felejtem az első ilyen reggelt, ahogy megelevenedik az álom, színessé válik a szürke konferenciaterem, a mosdóban nyitás előtt még mindenki feldob egy kis szájfényt. Emlékszem, hogy csak özönlöttek be az emberek: anyukák, babák, pocakok, hihetetlen volt! Tartottunk egy kis megnyitót is, amin Eszter, valamint a polgármester úr képviselője, és én is felszólaltam. Ott állt velem szemben a nagymamámtól kezdve a kisfiamig az egész családom, és a nagy picipiaccsalád: a készítők, a férjeik, gyerekeik és a csodálatos látogatóink – értük, velük csinálom ezt a mai napig, pedig nem könnyű évek vannak a hazai kisvállalkozások mögött. Minden alkalommal megkönnyezem örömömben a hajnalt.

Miért éppen Veszprém lett a következő Pici Piac állomás? Vannak még tervben egyéb helyszínek?

Mindenképpen szerettem volna terjeszkedni a régióban, ez már az eredeti tervek között is szerepelt, Veszprém pedig egy szuper város, kulturális élettel, sok minőségre nyitott anyukával, és nincs túl távol, se túl közel. Mire Fehérváron bejáratódtak a dolgok, és új célpontra tudtam volna koncentrálni, jött a világjárvány, így örültem, ha ezt az egyet életben tudom tartani. Mostanra visszaszoktak a családok is a közösségi létbe, az én kisebbik gyerekem is akkora lett, hogy belefér az életembe még egy város, és az élet is úgy rendezte, hogy mire ez a gondolat újra nyitottságra lelt bennem, felkérést kaptunk az Európa Kulturális Fővárosa szervezőcsapatától, és tavaly az adventi időszakban megismerkedtünk a veszprémi közönséggel is az első ottani vásárunkon. Remélem, az érzés kölcsönös, mert mi olyannyira szívünkbe zártuk az anyukákat, hogy idén visszatérünk önálló vásárral, és ha minden jól megy, akkor Veszprém állandó helyszínünk lesz.

Biztosan felbukkan a Pici Piac majd pop-up jelleggel más városokban is – ahogy korábban például Balatonalmádiban vagy Pannonhalmán –, én egyelőre Székesfehérvár és Veszprém babáinak ellátására koncentrálok!

Mitől más egy vidéki Pici Piac, mint egy budapesti vásár? Van különbség hangulatban, kínálatban?

A „nembudapesti” vásárok általában kisebbek a pestinél – hisz maguk a városok is kisebbek, családiasabb a hangulat, kicsit lassabb az élet. Az a miliő, amit a Pici Piac, mint vásár képes megteremteni, az itt is érezhető, semmihez sem fogható. Azt hiszem, ez minket leng körül, és a kémia a látogatókkal egyszerűen ilyen varázslatosan működik. Maguk a kiállítók is szeretik és segítik egymást, szuper beszélgetések alakulnak ki (ha van rá idő), ez a hangulat pedig ragadós. Ugyanígy a vásár is gyakran az anyukabarátnők kimenős programja (megjegyzem, Fehérváron isteni a kávé), apukák sétálnak a mellettünk lévő mesebeli tó partján babakocsikkal, de aki gyerekkel jön be, az se feszeng vagy szorong, hogy mit csinál csemetéjük: itt mindenki tudja, hogy egy gyerek az bizony szokott sírni, hogy milyen egy totyogót egy helyben tartani (illetve ezt senki nem tudhatja), mindenki figyel, kedves és mindig igyekszem úgy kialakítani az asztalok elosztását, hogy 130 centi alattiaknak nehezen lehessen megszökni! A fehérvári Piacra nem tudsz úgy eljönni, hogy ne találkoznál egy kedves ismerőssel, vagy ne mosolyognál össze valakivel, akivel együtt várakoztál NST-re. Remélem, Veszprémben is sikerül majd ezt a hangulatot tovább vinnünk!

A Pici Piacon kívül mi az, ami mostanában leköt vagy foglalkoztat?

A két kisfiam és a vállalkozásom másik lába: stylistként, stílustanácsadóként dolgozom, ezen a területen is kiemelten foglalkozva az anyukákkal. Hivatásomnak tekintem, hogy ami örömöt a ruháinkkal meg tudunk adni magunknak, azt képesek legyünk megteremteni színekkel, formákkal, hogy magabiztosan, saját stílusunkat újra megtalálva futkossunk a gyerekeink után. Boldog anya, boldog gyerek – ebben segítek.

A székesfehérvári Pici Piaccal kapcsolatos minden információt naprakészen megtalálsz a honlapunkon. Maradj velünk továbbra is, és olvasd el eddigi cikkeinket is a Pici Piac Magazinban!