Sok szülő számára a gyermeknevelés nemcsak örömforrás, hanem sokszor nehéz és kimerítő feladat is. Amikor a mindennapok konfliktusai és érzelmi viharai megnehezítik a családi életet, praktikus eszközökre van szükségünk a helyzetek megértéséhez és kezeléséhez. Nagy Veronika, a Kapcsolódó Nevelés oktatója bemutatja, hogyan fordíthatjuk át ezeket a kihívással teli helyzeteket örömteli együttműködésbe.

A gyereknevelés mely területein látod a legnagyobb hasznát a Kapcsolódó Nevelés eszközeinek?

A Kapcsolódó Nevelésnél hiszünk abban, hogy mi, szülők mindannyian mélyen szeretjük a gyerekeinket. A legjobbat szeretnénk megadni nekik, közben pedig tudjuk, látjuk, hogy hiába minden jó szándékunk és igyekezetünk, sokszor nem jól sülnek el a dolgok. Máskor cuki, okos, jófej gyerekeink “csak azért se” csinálják, amit kérünk tőlük, érthetetlen apróságokon borulnak ki, odacsapnak a tesójuknak, feleselnek, hisztiznek, ok nélkül visítanak, sírnak. Vagy éppen mi magunk, amúgy cuki, okos, jófej szülők, nem bírjuk tovább, és azon kapjuk magunkat, hogy a vágyott türelmes, megértő szavak helyett fenyegetőzünk, büntetünk, prédikálunk, esetleg csokival, mesenézéssel kenyerezzük le a gyerekeinket, hogy egy kis nyugi legyen végre.

Aztán mélységes bűntudatot, tehetetlenséget érzünk, és nem látjuk a kiutat a nehéz helyzetekből. Ilyenkor jöhet a képbe a Kapcsolódó Nevelés. Ez az USA-ból származó, traumatudatos gyermeknevelési szemléletmód épp abban segít bennünket, hogy hogyan tudjuk ezeket a nehéz helyzeteket is kapcsolódásba fordítani.

A Kapcsolódó Nevelés a gyereknevelés olyan mindennapi helyzeteihez mutat kézzelfogható, praktikus eszközöket, mint a körömrágás, ujjszopás, cumizás, nyafogás, ellenkezés, akaratosság, hiszti, sírás, izgágaság, testvérkonfliktusok, alvás-altatás, beszoktatás, agresszió – egyszóval minden, amivel szülőként a mindennapjaink telnek.

Miben más a Kapcsolódó Nevelés? Miben tér el a hagyományos gyermeknevelési technikáktól?

A Kapcsolódó Nevelés különösen nagy figyelmet fordít a gyermeki és szülői érzelmekre. A gyerekeink ugyanis – életük első, nonverbális szakaszában nyilvánvalóan, de azután is még hosszan – elsősorban nem szavaikkal, hanem viselkedésükkel, testükkel fejezik ki érzelmeiket. És ha mélyen magunkba nézünk, ez sokszor így van velünk, felnőttekkel is… A Kapcsolódó Nevelés segít megérteni, hogy hogyan működnek az érzelmeink, milyen viselkedés mögött milyen érzés és szükséglet áll igazából, és ennek tudatában hogyan támogathatjuk gyermekünket, hogy az a különleges, ragyogó, másokkal együttműködni képes gyermek legyen, aki ő valójában. Ehhez a Kapcsolódó Nevelés szemléletmódja szerint az első lépés, hogy mi, szülők is képesek legyünk visszatalálni ehhez a kapcsolódni képes, nyitott, életteli önmagunkhoz. A Kapcsolódó Nevelés a módszer hátterét jelentő hatalmas tudást 5 könnyen megérthető, megjegyezhető, nagyon gyakorlatias eszközben foglalja össze.

Mit gondolsz a szeretetteljes határszabás gyakorlati megvalósításáról? Milyen tippeket adnál a szülőknek?

A határszabás az a téma, ami talán a legtöbb fejtörést és a legnehezebb érzelmi helyzeteket hozza a családok életébe. Itt, Közép-Kelet–Európában a legtöbben tekintélyelvűen vagy engedékenyen, esetleg ráhagyóan szabott határok között nőttünk föl. A határszabás fogalmához az együttműködés öröme, a biztonság érzése helyett sokunknál inkább a kontroll, a hatalmi játszmák, a meg nem értettség érzése, a megszégyenítés fájdalmas élményei kapcsolódnak. Ezek a gyermekkori emlékek, érzelmek mind megidéződhetnek azokban a pillanatokban, amikor nemet kell mondanunk a gyerekünknek.
Sokan titkon vagy akár kimondva is ezért tartunk ezektől a határszabós helyzetektől. Próbálgatjuk otthon, amit mintaként hoztunk, és azt vehetjük észre, hogy nem nagyon működik se a tűrés, se a tiltás, se az engedékenység. A vége a gyermekünk részéről valahogy mindig hiszti, sírás, határfeszegetés, visszabeszélés, nálunk, szülőknél pedig a tehetetlenségés a bűntudat érzése lehet. És a dilemma: vagy szigorú és következetes vagyok, aztán utána bűntudatom van, vagy jófej és megengedő vagyok, de akkor meg a fejemre nő a gyerek.
Azt tapasztalhatjuk, hogy nagyon nehéz megtalálni, hogy hogyan szabjunk határt hatékonyan, de mégis úgy, hogy azzal a szeretetünket, a törődésünket tudjuk kifejezni gyermekeink felé.

A Kapcsolódó Nevelés szelíd határszabás eszköze teljesen más megvilágításba helyezi számunkra a határok kérdéseit. Lehetővé teszi, hogy könnyebben felismerjük, hogy egyáltalán az adott helyzetben határokra van-e szüksége a gyermekünknek vagy valami másra. Továbbá segít, hogy a legnehezebb helyzetekben ne eltávolodjunk egymástól, hanem éppen ellenkezőleg: még közelebb kerüljünk a gyermekünkhöz.

A szeretetteli határszabás lényege a Kapcsolódó Nevelésben az, hogy nemet mondunk a gyermekünk kibillent viselkedésére, de igent a viselkedést valójában okozó, feszítő érzésekre. Tulajdonképpen nem is lefektetjük azt a határt, hanem kínáljuk. És ha erre a gyermekünk sírni, netán hisztizni kezd, akkor azt “meghallgatjuk”, azaz alkalmazzuk a Kapcsolódó Nevelés sírásmeghallgatás nevű eszközét. Ott maradunk gyermekünk mellett, amíg ilyen módon oldja azt az érzelmi feszültséget, ami igazából a vakvágányra futott viselkedést okozza. Ez szépen hangzik így, de megvalósítani sokszor nehéz lehet, rengeteg kérdésünk adódhat közben.

Hogyan tudjuk játékossággal együttműködésre bírni a gyerkőcöket a mindennapi konfliktusos helyzetekben?

Gyermekeink nagyon bölcsek! Ha túl sok stressz érte őket, ha túl nagy érzelmi, testi feszültséget élnek át, ha nem érzik a körülöttük lévő felnőttek szerető, gondoskodó figyelmét, akkor azt viselkedésükkel jelzik. Így, ezen a nyelven kérik a figyelmünket, hogy újra kapcsolódva, biztonságban érezhessék magukat. Ha kapcsolódni szeretnénk gyermekeinkhez, ha az együttműködés könnyedségét szeretnénk megtapasztalni a mindennapjainkban, akkor kontroll, utasítások, tiltások helyett szóljunk gyermekeinkhez a játék nyelvén. A mi játékos, örömteli invitálásunkra sokkal hamarabb, nagyobb kedvvel jönnek majd.

A Kapcsolódó Nevelés eszköztára abban is segít, hogy hogyan tudjuk az olyan mindennapi helyzetekbe is bevinni a játékosság és a nevetés feszültségoldó, kapcsolatteremtő erejét, melyek egyébként könnyen nehézségeket, konfliktust szülnek. Az @ittaterjatszani Instagram-oldalamon például a dacolós, hisztizős, altatós, étkezős, bölcsibe-oviba beszoktatós szituációkra hozok ötleteket a Kapcsolódó Nevelés szellemiségében.

A Momzee Napon pedig további játékos megoldásokat hallhatnak majd tőlem a szülők az öltözködés, az otthonról elindulás vagy akár az orrszívás kihívásokkal teli pillanataira.

Mit mondanál a szülőknek, akik úgy érzik, az erejük végén járnak?

Kapcsolódó Nevelés oktatóként abban hiszek, hogy a szülőség emberpróbáló feladatához minden szülőnek jár az érzelmi és a fizikai támogatás is. Gyereket nevelni nem egy-, nem kétemberes feladat. Valóban egy “falu”, azaz közös értékek szerint élő kisközösség szükséges hozzá. Sokunknak ez ma nem adott, ezért nem csoda, ha nehéznek, olykor lehetetlen küldetésnek érezzük a szülőséget ilyen körülmények között. Sokszor nemhogy támogatásunk nincs, de még azt sem tudjuk, hogy mi alapján válasszunk az elérhető rengeteg információ közül.

Ha szeretnél felkészülten szembenézni a szülői lét kihívásaival, és Téged is foglalkoztatnak a szülő-gyerek kapcsolat, anyaság, szoptatás, altatás, hozzátáplálás, az egészség és a párkapcsolat témái, mindenképpen tarts velünk az október 5-i Momzee Napon! Regisztrálj ingyenesen!