Sok család és anyuka számára ez az ősz más lesz, mint az eddigiek, hiszen a gyermek elkezdi a bölcsődét. Ha te is ebben a cipőben jársz, akkor szeretnénk segíteni a beszoktatásra való felkészülésben. Egy igazi szakértőt kérdeztünk meg a témában, Bodó Virág Annát, aki a BabyGarden Daycare alapítója, így testközelből látja a bölcsi kezdésének minden szépségét és nehézségét.

Azt feltételezem, hogy a zökkenőmentes beszoktatás azzal kezdődik, hogy megismertetjük a kisgyermeket a bölcsőde fogalmával. Hogy lehet jól mesélni a bölcsiről, hogy a gyereknek az érdeklődését a lehető legjobban felkeltsük?

Szerintem érdemes ilyen témájú könyveket olvasni közösen (pl. Farkas Nóra: Összeköt a szeretet, vagy Gyöngyösi Katalin: Bölcsődés vagyok c. könyvek). Jó ötlet lehet a gyermekkel együtt ellátogatni a leendő bölcsi helyszínére is a nyílt napon. 

Érdemes elmesélni azt is, milyen jó lesz majd itt neki, jókat fog enni, játszani és új barátai is lesznek. Fontos, hogy bizalmat és ne szorongást érezzen az anyukán a kicsi, különben nem lesz hatékony a mesélés. A szülő attitűdjét (félelmet, szorongást) az intézmény irányába gyorsan át tudják venni a gyerekek, ezért bár nem mindig könnyű, de próbáljunk meg mi is magabiztosságot és bizalmat árasztani, hogy a gyermekünk is pozitív érzelmekkel forduljon az új élethelyzet felé.

Szükséges-e előre mesélni a nehéz helyzetekről, amik előfordulhatnak a bölcsiben?

Tapasztalataim szerint az anyukák figyelmét érdemes felhívni arra, hogy mennyire szenzitív és sok esetben kihívásokkal teli időszak következik, ahol gyakran ők és nem a gyermek hullatnak könnyeket. A szülők gyakran azt gondolják, hogy a beszoktatás 1-2 hét, és utána a gyermek minden nap mosolyogva fog járni. A valóság ennél sokkal árnyaltabb: vannak, akik csak 2-3 hónap elteltével szokják meg az új rendszert, az új környezetet. Az anyukák, apukák részéről rengeteg türelemre, nyitottságra van szükség egy bölcsi kezdéshez. 

Szerintem rendkívül fontos minden szülőt edukálni ezzel kapcsolatban, mert az egyik leggyakoribb kérdés, hogy hogyan alakul a beszoktatás, és mire kell figyelni.

Tapasztalt anyukák szerint az első fél évben 3 nap bölcsi után 2 hétig betegen fekszik majd otthon a gyermek. Te is alá tudod ezt támasztani?

Ez nagyon gyerekfüggő. Minden évben találkozom olyan családdal, ahol ez igaz, de az ellenkezőjével is, ahol egy évben kb. egyszer beteg csak a gyermek. 

A betegségek egyébként ebben az életkorban a közösségbe kerüléssel együtt szinte kivédhetetlenek, hiszen a kicsiknek még nincsen stabil, kialakult immunrendszerük. Sokan szeretik kizárólag „a bölcsire fogni” ezeket a betegségeket, de sokan járnak a bölcsin kívül együtt játszótérre, játszóházba, bevásárolni és egyéb helyekre is, ahol sajnos szintén könnyen kaphatnak el fertőzéseket a kicsik.

Mi a tapasztalatod, hogyan lehet a kezdeti betegségeket megelőzni?

Erre nincs bevált technika, mert minden gyermek immunrendszere más, van, aki érzékenyebb, és van, aki nem kap el semmit. Sok olyat is láttam már, hogy mindent megpróbáltak és a csodavitaminok ellenére mégis sokszor beteg volt a kicsi – hiszen ez az az életkor, amikor előszeretettel veszik egymás után a szájukba a cumit, a játékot és mindent, amit csak találnak. Ez a betegségek terjedésének egy kitűnő táptalaj, és szinte lehetetlen kivédeni.

Mi a teendő, ha a gyermekünk pár nap/hét után már nem olyan lelkes, és nem akar már bölcsibe járni? Mit tegyen, illetve ne tegyen ilyenkor a szülő?

Ezen az időszakon túl kell lendülni közösen, ha nem szeretnénk, hogy egy kétéves irányítsa az egész család életét és diktálja a ritmust. Gyakran látom a mai szülőkön, hogy mindenben – még a fajsúlyosabb kérdésekben is – a gyermek dönt, ami hosszú távon nem egy előremutató szülői attitűd. 

Amit javasolni tudnék, az az, hogy olvassák ilyenkor újra közösen a bölcsődéről szóló könyveket, idézzék fel az emlékeket a pajtásokkal eltöltött időről, illetve a szülő mesélhet arról is, miért jó vagy miért szükséges a bölcsi (pl. anyának addig dolgoznia kell). Közösen nézhetnek fényképeket is a gyermekről a csoportban. 

Gyakran ez a visszajelzés csak a szülőnek szól, de valójában a kicsi bent jól érzi magát. Mi ilyenkor mindig küldünk fényképeket, hogy erről a szülő is meggyőződjön. Volt olyan gyermekünk, aki két éven át minden reggel sírva érkezett, majd amint a szülei kiléptek az ajtón, már mosolygott. Ezt szülői oldalról megélni nagyon nehéz, mert azt érezzük, a gyermek nem érzi itt jól magát, és nem akar tőlünk elválni, holott ez közel sem így van. Ők még nem tudják szavakkal kifejezni magukat, ezért gyakran sírással üzennek. Ha meggyőződtünk arról, hogy a gyermekünk szerető közegben tölti a mindennapjait, és a reggeli sírás csak az elválásnak szól, akkor mi is nyugodtabban tudjuk tölteni az időnket a nap során. 

Semmiképp se adjuk fel néhány hét után, hiszen a beszoktatás egy időigényes folyamat, legyünk türelemmel, adjunk megfelelő időt a gyereknek és magunknak is!

Hogyan készítse egy anya a lelkét arra a tényre, hogy a gyermeke intézménybe kerülésével az együtt töltött idő drasztikusan le fog csökkenni?

Erre – szerintem – nem nagyon lehet felkészülni. Tapasztalataim szerint ez eleinte mindenképpen egy furcsa időszak lesz, ezért mi azt javasoljuk, hogy a felszabaduló energiákat kössék le más tevékenységgel, és próbálják meg a saját figyelmüket is elterelni: erre alkalmas lehet valamilyen szórakoztató program, barátnős találkozó, a régóta halogatott otthoni teendők bepótlása, lelkiismeret-furdalás nélküli énidő, olvasás, sport, önképzés vagy természetesen a munkába való visszatérés.

Sokat hallani beszoktatáson lévő anyukáktól, hogy csak ténferegnek a bölcsi körül, amikor a gyermek már nélkülük van bent. Mi a javaslatod az anyáknak ezekre az első órákra vagy fél napokra?

Igen, mi is tapasztaltuk, hogy sokszor az anyák annyira kétségbe vannak esve, hogy a kerítésen át próbálnak kukucskálni, és meggyőződni arról, hogy a gyermek jól érzi magát. 

A javaslatom, hogy mindenképp próbálják elterelni a figyelmüket, mert a bölcsi körüli ténfergés azt üzeni, hogy a szülő nem tud elszakadni, és nem bízik meg a választott intézményben és a szakemberekben, akikre a gyermekét rábízta, ez pedig minden érintett számára egy nagyon kellemetlen helyzetet okozhat.

Milyen “tünetek” jelentkezésekor szólaljon meg a vészcsengő a fejünkben, hogy a gyermekünk nem érzi jól magát a bölcsiben, és ez több, mint átmeneti ellenállás?

Szerintem alapvetően arra kell törekednünk szülőként, hogy olyan bölcsit válasszunk, ahol maximális bizalommal vagyunk a pedagógusok és a vezető irányába.

Ha olyan visszajelzéseket kapunk tőlük, hogy a gyermek nem érzi jól magát, akkor közösen beszéljük át a kialakult helyzetet, a lehetséges megoldásokat, és törekedjünk egy mindenki számára megfelelő megoldásra. Ebben a kulcs az őszinteség, a nyílt kommunikáció, és az, hogy megpróbáljuk feltérképezni az okokat, amik a tüneteket okozzák, és meghalljuk a valódi problémát. Természetes, hogy szülőként a lehető legjobbat szeretnénk a gyermekünk számára, és nehéz ilyenkor higgadtan kezelni a problémát – nagy segítség lehet, ha ilyenkor nem vagyunk egyedül, bátran kérjünk támogatást társunktól vagy külső szakembertől.

Sok türelmet, kitartást és zökkenőmentes bölcsis beszokást kíván neked a Pici Piac csapata, és ha bármit szeretnél a bölcsi kezdésre beszerezni, mindenképpen látogass el a szeptember 8-i Pici Piac vásárra!