Egy olyan egyszerű iránymutatás, hogy mesélj a gyerekednek, komoly dilemmát okozhat, hiszen hiába nőttünk fel mindannyian szüleink meséin, minimum egy, de inkább több évtizede már elhagytuk a mesevilágot. Mit meséljünk, mikor és hogyan? Beszéljünk egy kicsit most a mesékről!

A babákhoz beszélni, énekelni, mondókázni szinte ösztönös tevékenység, és még azok az anyák is ott találják magukat dalolászva a kiságy mellett, akik korábban azt gondolták, hogy ők bizony utálnak, vagy egész egyszerűen nem tudnak énekelni. Az általános iskolai énekórák népdalai is lassan, de biztosan visszakúsznak az emlékekből, ugyanígy a játszótéri mondókák is — és a jó hírünk most Nektek, hogy ezek mind elegendőek is egy csecsemőnek, hiszen az első és legfontosabb a hang általi kapcsolódás!

Így kezdünk mesélni

A legelső gyerekkönyvek kb. 1 éveseknek még csak egyszerű rajzokat tartalmaznak, és ezeket lapozgatva a legfontosabb információ, amit átadunk a gyermekünknek, az az, hogy EZ MI? Ahogy nyiladozik a csemete elméje, már nem csak az a kérdés, hogy mi ez, hanem hogy mit csinál, mit eszik, milyen hangot ad ki. És bizony ilyenkor a szülői mesélés nagyjából a képek leíró bemutatásából áll, de a jelentősége ettől még nem csekély. A képeskönyvek legnagyobb hozzáadott értéke a ráismerés, hogy az őt körülvevő tárgyakat felismeri a gyermek.

Másfél-két éves kor körül érkeznek az igazi mesék

Az, hogy mikor és hogyan érkezik el idáig a gyerek, nem egy jól behatárolható folyamat, de ha egyszer csak a kezünkbe akad egy rövidke történetet elmesélő könyv, és azt a gyerekünk napról-napra mindig kéri, hogy olvassuk el, akkor lehet tudni, hogy elért a “mit csinál a kakas?” típusú könyvforgatás utáni szintre. Az első ilyen mesekönyvek már általában tartalmaznak névvel ellátott szereplőket, és egyszerű, kevés szövegből álló történeteket mesélnek el, jó esetben szép vizuális világgal.

A kis meseolvasók könnyen rá tudnak csúszni egy-egy mesére, és a szülők egyszer csak azon kapják magunkat, hogy naponta akár 3-4-szer is ugyanazt a történetet olvassák. Ilyenkor szokott eljönni az a fázis, amikor a szülők vagy folyamatosan könyveket vásárolnak, vagy könyvtárba járnak, hogy 4-6 hetente frissítsék a repertoárt. Nem feltétlenül a gyerek, hanem inkább saját maguk kedvéért.

Állatmesék és énmesék

Kettő és négy éves kor között már egészen fogékonyak a gyerekek a történetekre, és elkezdenek a mesélés aktív szereplőivé válni, és belekérdezni, hozzátenni a mesékhez. Ezek a mesék még mindig rövidek, de már olyan cselekményt mutatnak be, melyek a gyerek életében is megtörténnek: azaz egy kisfiú vagy egy kislány játszik, rajzol, főz-süt, áthívja a barátait. Olyan mesék is akadnak szép számmal, ahol ezeket a mindennapi helyzeteket állatok élik meg. Ezekben a történetekben még nincsen varázslat és nincs gonosz sem.

Mesék különböző élethelyzetekre és alkalmakra

Ez az időszak tele van új helyzetekkel a gyermek életében, és a mesék hatékonyan alkalmazhatóak, ha szeretnénk őt egy új helyzetre felkészíteni. Hatalmas a választék a bölcsire, ovira hangolódó könyvekből, a szobatisztaságot és a fogmosást támogató történetekből, a máshol alvásra felkészítő mesékből, és mostanra már tényleg szinte minden szituációra találunk egy könyvet.

Fontos szerepet tölthetnek be a különböző ünnepekre hangolódó mesék is, hiszen például a felnőttek is szeretnek karácsonyi történeteket olvasni az adventi időszakban.

Óvodáskorban jön a klasszikus mesék ideje

4-5 éves kortól érkeznek a hosszabb mesék, melyben a varázslat és a fantázia is nagy szerepet kap. A gyermek ekkorra már tudja, hogy ami a mesében megtörténik, az nem feltétlenül történik meg az ő életében, de ettől még óriási nyitottsággal veti bele magát a fantáziavilágba. Idővel aztán egyre hosszabb és bonyolultabb meséket fog igényelni.

Mit kap a gyerek ezekből a mesékből?

Először is lesz egy mesehős, akivel tud a gyerek azonosulni, és aki jó példát mutat. A mesék által érti meg egy gyerek, hogy a komfortzónából ki lehet és ki is kell lépni egy nagyobb cél elérése érdekében. A mesén keresztül megismeri, hogy milyen önállónak lenni és döntéseket hozni, ugyanakkor azt is megtapasztalja, hogy a kalandok során mindig akadnak segítők, és nem ritkán valódi csapatmunkára van szükség a cél eléréséhez. A mesék segítenek megszilárdítani az igazságos világba vetett hitet, ahol a jó a méltó jutalmát, a rossz a méltó büntetését kapja meg. Tanulnak nehézségekről, akadályokról, ugyanakkor azt is megismerik, hogy hogyan kell a kínálkozó lehetőségekkel élni.

8-9 éves korra csökken a mesére való nyitottság

Kisiskolás korban a gyerekek már szívesen fordulnak a hétköznapibb, reálisabb történetek felé, és szép lassan megszűnik a mesére való nyitottság — ekkor válnak maguk is aktív olvasóvá, és kontrollt szereznek afelett, hogy mikor, mit, milyen tempóban olvasnak. Fokozatosan válik az olvasás társas, közös idős tevékenységből egyedüli tevékenységgé.

A mese nem csak a gyereknek jó

A közös meseolvasás egy csodás program szülő és gyerek között, és onnantól, hogy a gyermek nyitottá válik a mesékre, hoz egy új, üde színfoltot a mindennapokba. Mesélünk, ha rossz az idő, és nem tudunk a játszótérre menni délelőtt, mesélünk, ha beteg a gyermekünk, és szeretnénk egy helyben tartani. Mesélünk elalvás előtt összebújva, esetleg hétvégén reggel ébredés után. A különböző helyzetekre különböző meséket válogathatunk: napközben a képnézős, böngészős, ismereteket átadó könyveket, estére a nyugodt, ellazulást, elalvást segítő állatmeséket. Érdemes ebben a közös tevékenységben is megtalálni a számunkra jó élményt (például van olyan szülő, aki csak ilyenkor jut el oda, hogy kinyújtóztassa magát a kanapén). Lehet, hogy olykor-olykor unalmas századszorra is ugyanazt a rövid történetet lelkesen mesélni, de közben gondolhatunk arra, hogy az ismétlésekkel a gyermek kiszámítható világba vetett hitét erősítjük. Felnőttként megvan az a szabadságunk, hogy mi alakítjuk az otthoni mesekönyvek választékát, így bátran cserélgethetjük, parkolópályára (vagy fiókba) tehetjük azokat a könyveket, melyekből esetleg mi telítődtünk.

Ha belegondolunk, hogy mindössze néhány év az, amíg a gyermekünk fogékony a mesevilágra, könnyebb magunkat is beleengednünk — és igazság szerint nekünk, felnőtteknek sem árt egy kis varázslat!

Könyvválasztásban segítenek a szakértők

A jó hír az, hogy nem kell gyermekkönyv-szakértővé válnunk ahhoz, hogy mesék iránt érdeklődő és könyvszerető gyereket neveljünk, hiszen a szakemberek szívesen segítenek nekünk, ha néhány egyszerű információt átadunk a gyerekünkről. A Pici Piac rendszeres kiállítóját, a Csimota Könyvkiadó képviselőjét, Lidót kérdeztük, hogy milyen szempontok szerint ajánl mesekönyvet egy hozzájuk látogató szülőnek:

“Kérdés az életkora, érdeklődése (ha már van), milyen hosszú szövegeket szokott már meghallgatni, mert azért az első életszakaszban a gyerekek leköthetősége igen változó. Fontos, hogy mind a szöveg, mind az illusztráció korának megfelelő, sokféle és minőségi legyen — a nyelvi és vizuális kultúra fejlesztéséhez.”

A Csimota Kiadó Papírszínháza új szintre emeli a mesélés műfaját, érdemes ezzel is megismerkedni.

“Egyszerűen tegyük be a lapokat a keretbe, és kezdjük el olvasni a szöveget…, a varázslat megtörténik. A Papírszínház egy olyan módszer, amit mindenki tud használni, csak olvasni kell és kihúzni a lapokat, nem kellenek színészi képességek hozzá. ”

Látogass el a november 10-i Pici Piacra, és válogass mesekönyveket barátságos környezetben, vidám hangulatban!